Letöltendő

Komoly várakozás előzte meg a Samsung Galaxy S II-t, mert elődjét is nagyon kedvelték a magyar vásárlók. Az előd volt az a készülék, ami a remek ár-érték arányú HTC Desire trónját megingatta. Benne volt a kor csúcstechnológiája gyönyörűen csomagolva, izgalmas dizájnmegoldásokkal.

A Samsung a mobilpiac egyik legfurcsább képződménye. A koreai cég a telefongyártás összes részfolyamatában jelen van: a processzortól a memórián keresztül a kijelzőig a mobilok összes alkotóelemét házon belül le tudja gyártani. Az Android szoftverrel pedig a cég hozzájutott a tökéletes, a világ különböző pontjain élő fejlesztők által támogatott operációs rendszerhez is. A vállalat igyekezetét a Google is elismerte, második fejlesztői telefonja, a Nexus S a koreai cég közreműködésével készült el.

A várakozások túlzónak bizonyultak, a Galaxy S II nem a következő király, még csak nem is örökös, csak valami trónbitorló. Nem lehet megszeretni, viszont gyűlölni is nehéz a telefont. Míg a mobil dizájnja a Samsungra jellemzően lenyűgöző, átgondolt, addig a szoftverrel komoly problémák vannak. A hívások fogadását gyakran akadályozza meg a beakadó grafikus felület, az alvó módból pedig időnként csak az készülék teljes újraíndításával lehet kikeveredni.

Csupa üveg, csupa csillogás

Akárhová néz az ember, az egész tenyeret betöltő Galaxy S II-n, kijelzőt lát. A 4,27 hüvelykes átmérőjű Super AMOLED kijelző uralja a telefont. Alatta csak két eldugott érintőgomb, és a valóban megnyomható Home billentyű található. A készülék hátlapja aprómintás műanyag, csupán az alja dudorodik ki kicsit, hogy jobban belesimuljon a tenyérbe. A ház egyik oldalán a hangerőbeállító gombok vannak, a másikon a bekapcsológomb kapott helyet. A mobil érdekessége, hogy a kamerához nem tartozik elsütőbillentyű, csak az érintőkijelzőn megjelenő exponálógombbal készíthetünk felvételt.

A telefonra telepített 2.3.3-as Gingerbread, azaz legújabb Android felett a Samsung TouchWiz márkanevű saját felülete fut. A legalsó ikonsorban mindig látszik a Telefon, Névjegyek, Üzenetek alkalmazás és a programlista ikonja, pont úgy, ahogy az iOS-t futtató készülékeken is kötött az alsó négy program. A maradék képernyőterülettel viszont kedvére gazdálkodhat a felhasználó: widgeteket, programindító ikonokat, mappákat rakhat ki. Az oldalra lapozható indítóképernyőkből hét darab áll a felhasználó rendelkezésére.

Olyan okos, mint egy kompakt

A fényképezőgépe miatt nincs szégyenkeznivalója a Galaxy S II-nek. A maximum nyolc megapixeles fotók, valamint 1080p-s videók készítésére alkalmas kamera tökéletesen elég a hétköznapokra. A 16 gigabájtnyi beépített memória és a LED-es vaku pedig még a nyaralás dokumentálására is alkalmassá teszi a telefont.

A kamera alkalmazás számos hasznos trükköt ismer. A GPS-modult bekapcsolva geocímkézett képeket kapunk, állíthatunk fehéregyensúlyt, játszhatunk a LED-es vakuval. A programba került pár effekt, tud témamódokat, talán csak polaroidszerű kép előállítására nem képes, ám ilyen szoftverekkel tele az Android Market.

Házhoz jön a tartalom

A Samsung igyekezett minden hasznos szoftvert előre feltelepíteni a telefonra. Az olvasnivalók a Readers Hub ikonja alatt laknak - a magazinokat a Zinio, a könyveket az amerikai Kobo Books szállítja. A zenét a 7digitallal együttműködésben készített Music Hubban találjuk meg. Ezek mellett külön Hubot kaptak a közösségi szolgáltatások és a játékok is. Ezeket az alkalmazásokat az Android Marketen kívülről lehet frissíteni, ami kis kényelmetlenséget jelent, ám esetenként olyan szoftverek, tartalmak is elérhetőek belőlük, amelyeket nem tudnánk megvenni a Google boltjában.

Minden este tölteni kell

Míg a konkurens LG által gyártott kétmagos Optimus 2X akkuideje meglepett hosszúságával, a Galaxy S II inkább elkeserített. A telefon csak az okostelefonok között megszokottnak számító egy munkanapot bírta ki egy töltéssel. Ahhoz, hogy reggel még ébreszteni tudjon, éjszakára töltőre kellett rakni.

Az energiatakarékos mód, amely a 10, 30 vagy 50 százalékos akkutöltöttség esetén kapcsol be, segít ugyan spórolni az árammal, ám ezért cserébe a wifit, Bluetooth-t és egyéb hasznos funkciókat kapcsol ki. A kapcsoló egyirányú, nem állnak alaphelyzetbe a rádiós csatolók ha feltöltjük a készüléket, nekünk kell visszakapcsolgatni mindent egyesével.

Bonyolult rokonság

A Galaxy S II családfája változatosabb, mint az Árpád-házé. Az általunk kipróbált i9100-as modell az Exynos chipet kapta, pletykálnak azonban egy i9103-as számú modell létezéséről, amelyben viszont az Optimus 2X-ből is ismert Tegra 2 dolgozik. A cég a napokban jelentette be, hogy a telefonnak hamarosan érkezik a Gorilla Glass karcálló üveggel védett kijelzőjű variánsa is, ezzel a lehetséges változatok száma négyre nőtt.

A telefon 148 ezer forintért lesz kapható prepaid csomagban, kártyafüggetlenül pedig 160 ezer forintért vihető haza. Drágább előfizetésekkel és kétéves hűségnyilatkozattal azonban már harminc-ötvenezer forint körüli áron is meg lehet szerezni.

Specifikációk:

• Méret: 125 x 66 x 8,5 milliméter
• Tömeg: 116 gramm
• Processzor: Exynos 4210-es lapka két 1,2 gigahertzes ARM maggal, é ARM Mali-400 grafikus maggal
• Memória: 1 gigabájt készülékmemória, 16 GB beépített Flash tárhely, micro-SD kártyával bővíthető
• Képernyő: 4,27 hüvelykes, 800 x 480 pixeles felbontású Siper AMOLED kijelző
• Csatlakozók: MicroUSB 2.0 USB OTG támogatással, 3,5 milliméteres minijack, HDMI, Near Field Communication, MHL, Wifi, Bluetooth
• Kamera: Max. 8 megapixel, autofókusz, LED-es vaku, arcfelismeréssel, pislogásészleléssel, makró móddal, geotagginggel
• Videofelvétel: 1080p-s felbontás
• Akkummulátor: 1650 milliamperes Lítium-Polimer akku
• Üzemidő: 610 óra készenlét, 8 óra 40 perc beszélgetés (gyári adat), normál használat mellett érdemes naponta tölteni

Bár a Firefox 4 csupán két hónapja jelent meg, máris letölthető az ötös verzió bétája. A legújabb Firefox egyelőre alig tartalmaz újdonságot, de megjelenésével a Mozilla végre felturbózza a fejlesztéseket: a jövőben ugyanolyan gyakran frissül majd a böngésző, mint a rivális Chrome.

A Firefox legutóbbi főverziójára több mint egy évet kellett várni, eközben a rivális browserekből már egytől egyig új verziók jelentek meg. A Firefoxot fejlesztő Mozilla Alapítvány is érezte, hogy ez az állapot nem tartható, ezért most turbófokozatra kapcsoltak: az ötös kiadás a tervek szerint már június végén letölthető lesz.

Innen lehet letölteni a Firefox 5 béta verzióját

Ennek első terméke a múlt hét végén megérkezett Firefox 5 béta. Ez a kiadás egyelőre csak nem túl szembeszökő újításokat tartalmaz, a teljesítménybeli optimalizáció mellett néhány új szabvány támogatása került bele, és több mint ezer módosítás szolgálja a stabilabb működést. Ez azonban az átlagfelhasználók számára gyakorlatilag semmit sem jelent.

Ezentúl bombázni fognak az új verziókkal

Ugyanakkor az átgondolt szoftverfrissítési procedúra eredményeként a jövőben a Mozilla ugyanúgy ontani fogja magából a friss verziókat, mint a Google a Chrome esetében. Az internetezők ugyanis szomjazzák az új funkciókat, és ha azt tapasztalják, hogy saját browserük nem, a többi viszont folyamatosan újdonságokkal kecsegteti őket, előbb-utóbb átpártolnak valamelyik riválishoz.

Annak érdekében, hogy a Firefox új funkcióit minden érdeklődő a lehető leghamarabb tesztelhesse, létrehoztak egy Aurora nevű fejlesztői csatornát. Az ezen publikált verziók telepítése a Mozilla saját bevallása szerint is csak "erős idegzetűeknek javasolt", mivel ezek még a béta verziónál is jóval kevésbé kiforrott szoftverek. Bár nem működnek tökéletesen, segítségükkel nem kell hónapokat várni egy-egy új funkció kipróbálásra az érdeklődő tesztereknek.

Augusztusra várható a Firefox 6

Bár a Mozilla tagadja, hogy lekoppintotta volna a Google fejlesztési ütemtervét, elemzők szerint nagyon hasonló módszerrel készíti majd a Firefox új verzióit, azaz sokkal kevesebb új funkciót tartalmaznak majd az eggyel megnövelt verziószámú böngészők, mint korábban.

Ha minden a menetrend szerint halad, a Firefox 5 végleges változatát június 21-én lehet majd letölteni, a hatos verzió azonban már augusztus 9-én ki akarják adni. A fejlesztők tervei szerint a Firefox még az idén eléri majd a 9-es verziószámot, noha korábban az 1.0-s és a 4.0-s kiadás megjelenése között még nem kevesebb, mint hét év telt el. 

Harminc éves történetre tekint vissza az a játékfajta, amivel a magyar Nemesys stúdió az év elején bejutott az Indie Game Challenge játékversenyre. A kis stúdiók, független fejlesztők Oscar-díjának számító versenyt ugyan nem nyerte meg a csapat, ám a játékot így is sokan megismerték. A Fortix 2 nevű területfoglalós játékot most a világ legnagyobb digitális játékboltjában, a Steamen is meg lehet venni.

Három mondatban el lehet magyarázni a Fortix lényegét: vonalat húzó lovagunkkal minél többet el kell foglalni a képernyőt kitöltő térképből. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az pálya széléről elindulva leválasztunk a vonalunkkal egy-egy darabot. Végül pedig, ha a lövedékek, sárkányok, ogrék a vonalunkhoz érnek meghalunk.

Ebből a három egyszerű szabályból iszonyú érdekes játékot termtettek a Nemesysesek. Az izgalomról főleg a pályatervezés tehet. A gonoszul elrejtett lövöldözős tornyok, egyre okosodó sárkányok nem hagyják nyugton a játékost. Az egyre nehezedő pályák mindig kihívást jelentenek. Rendre azon vettem magam észre, hogy fél-egy óra munka után visszataláltam a Fortixhoz, hátha most sikerülni fog alapon.

A játékban ráadásul rengeteg apró segítség van. Sárga csillagokat vehetünk fel, amitől a karakterünk gyorsabban fut, sőt egyenesen repül, amik leölnek egy szörnyet, megállítják az órát. Emellett pedig trófeákat is gyűjthetünk, ami megjelenik a Steam profilunkon. Majdnem két óra játék után eldicsekedhetek azzal, hogy egyszerre elfoglaltam három katapultot, egy vonással megszereztem egyszer a pálya 45 százalékát, sőt egyszer sikerült tökéletes négyzetet rajzolnom!

A Fortix 2-re nem a története miatt fogunk emlékezni. A nehezebb pályák teljesítése után előbukkanó meserészletek csupán színesítik a játékot. Az egyre keményebb ellenfelekről, a barátságtalanabbá váló pályákról, megkerülhetetlen védművekről mind az a gonosz varázsló tehet, akit tartományról tartományra üldözünk. A mesés háttérsztori, és az aranyos grafika akár a legkisebbeket is megnyeri.

A játék 7 euróért vehető meg a Steamről, kipróbálásához azonban nem kell feltelepíteni a játékbolt kliensprogramját, a telepítő elérhető a játékstúdió weblapjáról is. A játék a kötelező angol mellett magyarul is beszél.

Kezdetben a krimi olyan volt mint a rejtvény. Az olvasó minden - vagy legalábbis majdnem minden - nyomot megkapott, körülbelül azt tudta, amit a nyomozó is, és versenyzhetett vele. Aki ugyanolyan jól leplezte le a gyilkost, mint a detektív, az kicsit elégedettebben tette le a regényt. Ezt a hagyományt folytatják a Krimiestek játékai is, ráadásul ezekben a játékokban nem is kényszerülünk Watson szerepébe. Az előző alkalommal azt deríthették ki a belvárosban elrejtett fejtörőket megoldó játékosok, hogy ki ölte meg a fővárosi zenekar hegedűsét.

A játék során egymás után fűzött nyomokat kell megkeresni és megfejteni a csapatoknak. Rejtvények, műveltségi kérdések, gyenge kódok várják azokat, akik a mostani krimijátékban részt akarnak venni. Papírra és tollra mindenképpen szükség van, és az sem árt, ha van nálunk fényképezőgép.

Ha a fejtörőt sikerült megoldani, akkor a nyomokat már nem nehéz felderíteni. Farostlemezre nyomtatott, régi papírt idéző táblákat kell keresni, amelyeket bilincs rögzít egy táblához, kerítéshez, korláthoz. Ha más nem, a nyom környékét megszálló többi csapat biztosan elárulja az új útmutatás helyét.

Az elinduláshoz szükséges rejtvény így hangzik, az első nyomot szombat délelőtt tíz órától kell keresni:

Mintha kijönnénk a bejáratán az Állatkertnek egyenest,
Átkelünk az úton, s balra fordulunk, de rögvest.
Megteszünk még pár lépést és jobbra a teraszon,
boldogan észleljük: ott függ a bilincs és rajta a nyom.

A nevezési díj személyenként kétszáz forint, ennél csak az ugróiskola olcsóbb szórakozás. (Egy tizenkettes doboz fehér Koh-i-noor kréta körülbelül négyszáz forintba kerül.)

Pár héttel korábban még arra panaszkodtunk, hogy kevés az USB 3.0-s szabványt támogató eszköz, csak külső merevlemezekbe került be a gyors kék USB. Azótva viszont a memóriakártyáiról ismert Lexar bejelentette profi fotósoknak készült, kártyaolvasóját, amin már 3.0-s csatlakozó található.

Az eszköz ugyan úgy néz ki, mint egy high-tech lyukasztógép, cserébe viszont minden eddigi kártyaolvasónál gyorsabban szipkázza le az adatokat a CF- vagy SD-kártyánkról. A Engadget szerint hatszorosára gyorsul a másolás, és az új csatlakozóval és profi kártyákkal elérhetővé válik majd az 500 megabájt per másodperces sebesség is. 

Az olvasó ötven dollárba kerül, ami igazán nem összeg azért, hogy ne kelljen várakoznunk.

Szinte megunhatatlan Windows 7-es témacsomagra bukkantunk az Instant Fundason: a Microsoft honlapjáról lehet letölteni a Bing Maps Aerial Images nevű gyűjteményt, ami látványos műholdképeket varázsol a Windows hátterébe. A szokásos hátterekkel ellentétben ezt a csomagot úgy készítették el, hogy frissíteni is képes magát egy RSS-hírcsoporton keresztül, így mindig új felvételeket helyez a monitorra.

Extra adag vérrel élesztették újjá a kilencvenes évek sikerjátékát, a Mortal Kombatet, amelyben a kivégzések az élethűbb grafikának köszönhetően minden korábbinál undorítóbbak. Nem véletlen, hogy ez a program tizennyolc pluszos karikát kapott, ráadásul egykori rajongóinak jelentős része már kinőtte ezt a stílust.

Vérben ezúttal sincs hiány

A kilencvenes évek elején jelent meg a magyar játéktermekben a verekedős játék, amely digitalizált szereplőivel, és a mai szemmel már nevetségesnek tűnő módon ábrázolt vérrel és kivégzésekkel az egyik legnépszerűbb játékká vált. Később a készítők 3D-s grafikára váltottak át, s a szereplők mozgását továbbra is valódi színészek szolgáltatták. A Need for Speed-hez hasonlóan rengeteg folytatást megélt játék nimbusza az utóbbi tíz évben jelentősen megkopott, a legutóbb megjelent, Supermant és Batmant is felvonultató szuperhősös változatában pedig jelentősen visszavették erőszakosságát, hogy ne kapjon felnőtt besorolást.

Anyánál kiverné a biztosítékot

A legújabb, Xbox 360-ra és Playstation 3-ra megjelent, szimplán Mortal Kombat címet viselő kilencedik részben viszont nem takarékoskodtak az erőszakkal, ebben minden korábbinál véresebb és brutálisabb kivégzésekkel találkozhat a játékos. A program az összes besorolási rendszerben 18 pluszos karikát kapott, azaz elvileg csak felnőttek játszhatnak vele. Ez nem is csoda: ez a játék sosem emberbarát mivoltáról volt ismert, de a legújabb rész még a korábbiakhoz képest is sokkal brutálisabb. Mivel a grafika sokkal élethűbbé vált, a kivégzések is nagyságrendekkel gusztustalanabbak lettek: láthatunk széttépett, csonkolt vagy épp felnyársalt embereket is, és csak úgy repkednek a kitépett belső szervek. A félig hüllő nindzsa, Reptile pedig úgy végez a vesztessel, hogy savat hány az arcába, egyes pályákon pedig a metró vagy egy úton haladó taxi elé lehet lökni az ellent. Nem kérdés, ez az a játék, ami a legliberálisabb anyukánál is kiverné a biztosítékot - de nem is gyerekeknek szánják.

Extra brutalitás röntgenszemüveggel

Már nem csak a vér ömlik az ütések és rugások hatására, de sérülnek is a harcosok, egy-egy menet végére tele vannak sebekkel. A hagyományos ütések és rugások mellett ezúttal is komoly szerepet kapnak a gombok megfelelő sorrendjének lenyomásával bevihető speciális támadások, illetve az ezek ötvözésével kivitelezhető kombók is, amelyek extra életerőt vesznek le az ellenféltől.

Ha sokat extrázunk, a képernyő alján feltöltődik egy csík, amely lehetővé teszi extra támadások végrehajtását is: egy jól időzített támadás esetén a játék lassított módba vált, és röntgenkép-nézetben mutatja a találatot, megmutatva, hogyan törnek el a csontok, és mely belső szervek sérülnek, amelyek amúgy egy másodperccel később automatikusan beforrnak.

Gyakorlás nélkül szinte irányíthatatlan

Ahogy a korábbi részek esetében, ezúttal is hosszas gyakorlást igényel a játék irányításának elsajátítása, a speciális kombinációk használata nélkül ugyanis nem igazán lehet előrejutni, az egymás elleni küzdelemben pedig nélkülözhetetlen ezek ismerete. Tesztelőink átlagéletkora harminc év körüli volt, mindenkinek a kedvence volt az első néhány Mortal Kombat, mégis nehezen boldogultak, még a játék első részeivel kerületi és városi bajnokságokat megnyerő kollégának is napokig kellett gyakorolnia vele.

A mozdulatok, kivégzések begyakorlását külön gyakorlópályán lehet elvégezni, emellett kissé bugyuta, de összességében élvezetes, természetesen egyre nehezebb küzdelmekkel teleszórt sztorimódja is van a legújabb Mortalnak, és persze online is lehet emberek által irányított ellenfeleket keresni benne. Nekünk, rutintalan játékosoknak ez persze pont nem vált be, folyamatosan péppé vertek minket a külföldi mortalozók.

Mi már kinőttük

A legújabb Mortal Kombat remekül visszaadja első részeinek hangulatát: bár grafikája háromdimenziós, a figurák csak egy sík mentén tudnak mozogni, ami egyáltalán nem baj, mivel így jóval pergőbb a játék, a grafika pedig ennek ellenére is szemet gyönyörködtető. Hasonló megoldással operáltak a fejlesztők az egykori nagy rivális, a Street Fighter két éve megjelent negyedik részében is, de az új Mortal Kombatet izgalmasabbnak találtuk annál már csak sztorimódja miatt is.  A Mortal egyik epizódja sem volt gyerekeknek szánt játék, de míg a korábbi részekben az erőszak inkább parodisztikus jellegű volt, az új, élethű grafikájú játékban már kifejezetten horrorisztikus jelleget ölt.

Ugyanazt az ellenérvet lehet csak felhozni a játékkal szembek, mint két éve riválisának megjelenésekor: a kultikus státuszt elért elődök megjelenése óta eltelt másfél évtized alatt korábbi rajongóinak zöme már kinőtte ezt a stílust.

Az új Mortal Kombat Xbox 360 és Playstation 3 konzolokra jelent meg, a 18 éven felülieknek szánt játékot nagyjából 12 ezer forintért lehet megvenni.

Azok után, hogy kipróbáltam a Sony Ericsson legújabb androidos nagymobilját, elkerülhetetlen volt, hogy az idei csúcsmodellt, az Arcot is kézbe vegyem. Sajnos amennyire rajongtam az Xperia Neo kialakításáért, és azért, ahogy a gyártó kicsit a saját képére alakította az Androidot – részben saját technológiákkal -, annyira kiábrándító volt az Arc. Legalábbis csúcsmodellként: a legszebbnek, legokosabbnak szánt idei Xperia-modell ugyanis annyival nem jobb a középmezőnyös társainál, mint amennyit vártam tőle, ráadásul néhány műszaki probléma is akadt vele.

Kezdjük a külsőnél. A Xperia Arc az elegáns, homorú hátlapja miatt tűnik fel először az embernek, ahonnan a nevét is kapta (arc=ív, boltív). A telefon persze a képeken sokkal jobban néz ki, mint élőben. Teljes valójában ugyanis az egyedi design külsőre nem érvényesül, a szép ívet elnyomja a telefon burkolatának fekete tömege, vagy bekapcsolt kijelző látványa. Ez annak köszönhető, hogy a készülék igencsak méretes: csak a kijelzőnek 4,2 hüvelyk az átmérője.

Az íves hátlapnak viszont egy kétségtelen előnye van. Hiába készült a telefon minden létező külső eleme fényes, síkos műanyagból – mostanában ez a divat az okostelefon-gyártóknál -, az Arc mégis remek fogással simul az ember kezébe. A Sony Ericsson designerei tudnak valamit, amit a Samsungnál nem: a koreai gyártó Galaxy S nyomdokain megjelent műanyag tepsijei ugyanis nekem rendre ki akartak repülni a kezemből, az Xperiák viszont remek fogásúak.

Az összképet viszont kicsit lerontja a sok műanyag akkor, amikor arra gondolok, hogy ez egy csúcsmodell – az már talán túlzó kívánság lenne, hogy a telefon oldalára ne csak krómszínű műanyagot, hanem valódi krómot rakjanak, de a menügombok esetében is csak ezt a pótszert választották a tervezők, pedig az X1-esre még jutott fém. Na jó, maradjunk annyiban, hogy biztosan a kor divatjáról van szó, de meggyőződésem, hogy még az X10-es is strapabíróbb anyagokból készült.

A fényes, vékony műanyag lapok ugyanis nem csak az ujjlenyomatokat gyűjtik, de sérülékenyek is. Nekem még csak leejtenem, odavernem sem kellett a telefont sehová, hogy nyomot hagyjon rajta a kéthetes tesztelés. A hátlapon, ki tudja, honnan, karcok, kisebb sérülések jelentek meg. Ehhez elég volt a telefont zsebben hordozni (szigorúan elkülönítve a lakáskulcstól, öngyújtótól vagy más, veszélyes tárgyaktól) és lerakosgatni-felvenni az íróasztalról vagy máshonnan. Aki tehát szép Arcot szeretne a magáénak tudni, az szerezzen be hozzá valamilyen védőtokot.

A készülék ettől eltekintve nagyon jó összeszerelési minőséget képvisel. A szokás szerint nehezen levehető hátlap szépen, pontosan illeszkedik a helyére, és a vékony készülék nagyon masszívnak érződik. A designerek az Arc esetében látszólag a külsőt a funkcionalitás elé helyezték az előlap kialakításában is azzal, hogy a szokásos androidos „áll” helyett a telefon homlokát növelték meg, és mind a kijelzőt, mind a gombsort lecsúsztatták az alja felé.

Így a menügombok alatt alig maradt támaszkodó felület, de a készülék jó fogása miatt ez nekem nem volt zavaró – bár a fórumokon olvastam róla, hogy van, akinek az. Kimondottan dicséret illeti viszont a kamera elsütőgombjának tervezőjét, mert az ugyan egy apró vájatba süllyesztett pöcök, de mégis jól kezelhető, és tok formájának köszönhetően a telefonnak fényképezős üzemmódban is jó a fogása. Ráadásul ez a mobil a méretéhez képest nagyon könnyű, mindössze 117 grammot nyom.

Azt hiszem, a Sony Ericsson esetében a szoftverről különösebben nem kell szót ejteni. A telefon 2.3-as szoftververzióval érkezik, ami szépen fut rajta, és az sem érződik jelentősen, hogy a gyártó egyelőre nem kétmagos, csak egymagos processzorral szerelte fel az Arcot, vagyis maradt a megszokott, 1 gigahertzes órajelű Snapdragonnál, Adreno 205 GPU-val. Mivel egyelőre úgysem használják ki a szoftverek a kétmagos mobilprocesszort, szerintem kár erőltetni, a legtöbb felhasználónak egyébként sincs rá igénye.

A Sony Ericcson készülékének a nagy névleges teljesítmény helyett egyébként is a design és, legalábbis a koncepció szerint, a multimédiás képességek jelentenek előnyt. Arról, hogy a megnövelt fényérzékenységű Exmor-R szenzor milyen jó képeket készít, már a Neo tesztjében is írtam és bemutattam, az Arc fotós-videós képességei nem jobbak a másik modellénél, még a kamerájuk felbontása is megegyezik. A gyártónak azzal a döntésével elégedett vagyok, hogy nem váltott AMOLED kijelzőre, hanem maradt a – szerintem – sokkal szebb színeket visszaadó LED-es LCD-nél.

A multimédiás képességekkel viszont az Arc tesztelése során voltak problémáim, mégpedig a hanggal. A telefon beépített hangszórója ugyanis nagyobb hangerőnél borzasztóan torzít, ami azt jelenti, hogy sem a felvett videóinkat, sem a webről lejátszottakat nem tudjuk kényelmesen meghallgatni a telefonon. A hangszóró telefonálás közben is hajlamos a fülsértő torzításra, így nagyobb hangerő mellett telefonálni sem tudunk, maximum headsettel, fülhallgatón keresztül ugyanis szépen szól a készülék, ami arra utal, hogy hardveres hibáról van szó.

Az Xperia-sorozat tesztelői egy másik, ezúttal szoftveres hibába is belefutottak a videofelvevő tesztelésénél: a HD-videók készítése során a telefon kamerája hajlamos megakadni mind az Arcon, mind az általam korábban tesztelt Neón, és emiatt a kép és a hang később el is csúszhat egymástól. Erről a hibáról ezek szerint már tud a gyártó, és egy frissítéssel korrigálni tudja majd, de számolni kell vele, hogy ezek a gyerekbetegségei megvannak a modelleknek – még ha nem is jelentkeznek mindegyik példányon.

Az Xperia Arcban én leginkább a formáját szerettem, ami nem csak nagyon jól simul az ember kezébe, de egy kicsit futurisztikus külsőt is kölcsönöz a modellnek. A nagyméretű, szép képet adó kijelzőnek köszönhetően is kényelmes használni, és fotózáshoz, videózáshoz is tökéletes – lenne, ha nem lennének meg az említett hibái. Szerencsére az az előnye megvan, hogy hiába ez a Sony Ericsson jelenlegi csúcsmodellje, már 115 ezer forintos ártól kapható idehaza, így várhatóan a szolgáltatóknál sem lesz nagyon húzós az ára.

Specifikációk:

• Méret: 125 x 63 x 8,7 milliméter, homorú hátlap, jó fogással
• Tömeg: 117 gramm
• Processzor: 1 Ghz Scorpion (Qualcomm Snapdragon), Adreno 205 grafikus chippel kiegészítve
• Memória: 512 megabájt RAM, 320 megabájt beépített memória + 8 gigabájt MicroSD, bővíthető max. 32 gigabájtig
• Képernyő: 4,2 hüvelykes, 480 x 854 pixeles felbontású LED-es megvilágításó LCD
• Csatlakozók: MicroUSB 2.0, 3,5 milliméteres minijack, HDMI, Wifi, Bluetooth
• Kamera: Max. 8 megapixel, autofókusz, LED-es vaku, arc- és mosolyfelismeréssel, geotagging, érintős fókusz
• Videofelvétel: 720p-s felbontás 30 képkocka/másodperc sebességgel, folyamatos autofókusz, videofény
• Akkummulátor: 1500 milliamperes Lítium-PolimerKészenléti idő: átlagosan 400 óra, beszélgetési idő: átlagosan 7 óra (normál használat mellett naponta tölteni kell)

Tesztfotók:

"Itt ülök a Mikszáth téren, egy csilis sört iszom, a következő pedig egy meggyes lesz, nem jössz le" - hallatszik át a szomszéd asztaltól, és bár nem illik, bőszen bólogatunk. A Zappa teraszán telefonáló férfi nem hazudik, egy egy pohár piros és egy pohár borostyánsárga ital pihen előtte. Fél-egy óráig nem kell kimennie sorbanállni valamelyik kézműves söröket árusító csap elé. A téren pénteken és szombaton zajlik a Főzdefeszt, az első hazai kézműves sörfesztivál.

Szögezzük le az elején: sörözni hihetetlenül geek dolog, ha az ember rendesen csinálja. Nem az, amikor az ember bemegy az első kocsmába és kéri a korsó Sopronit, hanem a kisüzemi sörök levadászása. Aki tudja, hogy hol lehet a városban köleses sört kapni (Blaha Lujza sarok, nemzeti "lakókocsibolt"), hol vehetjük le a polcról a Békés közepén főzött Black Rose stoutot vagy meggyes sört, az megérdemli, hogy megsüvegeljék. A tanulási görbe egyébként nem meredek, remek blogok fogalkoznak az országon belül és a közvetlen környéken (Rozsnyó!) főzött sörökkel.

A hosszú sor az igazán jó sör jele

Az első lépések megtételéhez remek alkalom a pénteken kezdődött és szombat éjfélig tartó Főzdefeszt. Olyan söröket lehet végigkóstolni, mint a kísérletező hajlandóságú Pivovarsky Dum csalános, a kaszált fű érzetét hozó, söre, a Felsőzsolcai Serforrás aszút is tartalmazó kortya, a rozsnyói Kaltenecker csilis, málnás és barna füstös söre, vagy a fentebb is emlegetett békésszentandrási remekek. Átlagosan 300-350 forintba kerül egy pohár ital, a korsóért pedig ötszáz forintot kérnek a legtöbb helyen, azaz pont annyit, amennyit egy átlagos sörért is elkérnek a városban. A szokásos csapoltakkal szemben viszont a Főzdefeszten minden pohár felfedezés, kaland, izgalom.

Cseresznyés és csalános sör is van

Az igazi rajongók, akik előtt csak kalaplevéve tudunk állni, az otthoni főzéssel is megpróbálkozhatnak. Egy mikro sörfőzdénél  is kisebb házi főzdét már huszonpárezer forintból is össze lehet rakni. Amennyiben pedig sikeres söröket sikerül főzni, nyitva a (nehéz út) a növekedés felé. A békésszentandrási főzde csapjánál mesélte a főzőmester, hogy egyszerű lager világos sörökkel nem érdemes kísérletezni. A nagy sörgyárak lefedik azt a piacot. Különlegességekkel - például a Főzdefeszten is megkóstolható számos barna és félbarna sörrel - azonban talpon lehet maradni.

A főzdefeszt szombat éjfélig tart, az este hattól érkezőknek zene is szól a sorbanálláshoz. A látogatást nem tudom eléggé ajánlani, legalábbis úgy nem, hogy ne váljon szerelmeslevéllé a kisipari sörfőzéshez. A Geekturiszt jövő héten visszatér az árnyékos múzeumokhoz, poros ipari műemlékekhez, addig jó sörözést.

Az iPad-faPad viccet borzasztóan elcsépeltnek tartom, de ezen a remek, gyerekeknek szánt vágódeszkán hangosan felkacagtam. Van rajta kávé app, teavaj, indíthatunk rajta lágytojást, kolbászt, nagyon vidám az egész. A fotó alig látszó hátterében pedig igazi Óbudát idéző piros kockás viaszosvászon abrosz van, ami teljesen hitelessé teszi. Copy-pastet tud, le nem merül. Kéne.

(via KidsKidsKids)

Kínos dolog, ha piknik közben lemerül az iPhone és nincs miről zenélni. A problémát látta az amerikai Eton is, aminek kurblis katasztrófarádiója egyszer már szerepelt az Akaromon. Az új iPhone-os dokkolójának tervezésekor az Eton nem bízta az emberre az áramfejlesztést, tekerő helyett nagy, hordozáshoz a készülék hátára visszahajtható napelemet szerelt a kütyüre. Az eszköz öt óra alatt töltődik fel, ha napon hagyjuk, és öt órán keresztül képes zenélni egy töltéssel. Ára háromszáz dollár.

Nemrég jelent meg a Mortal Kombat legújabb, látványos grafikájú része, a VikiTech oldaláról a játékhoz kapcsolódó pazar háttérképeket és ikonokat tartalmazó ingyen témacsomagot lehet letölteni.

A témacsomag több mint húsz hátteret tartalmaz, ezenkívül a legfontosabb rendszerikonokat Scorpiont helyezi el.

Híradós klip rövidségű játékot készítettek a Kuma Games programozói Oszama Bin Laden haláláról. A játékosnak négy perce van megölni a terroristavezért, megszerezni a dokumentumait és elpuszítatni a lezuhant helikoptert. Munkája nem csak lopakodásból, és egy jól célzott sorozat eleresztéséből áll, az Oszama őreit játszó, Kalasnyikovval felszerelt játékosok a lebukott kommandó tagjaira vadásznak.

Véres csata alakult ki Oszama rejtekhelye előtt

A kék csapat a füstölgő helikopter roncsait rejtő mezőről indul, a piros csapat pedig a bin Laden abbottabadi házának szobáit foglalja el. A támadóknak egy-két mezőn és három emeleten kell átküzdeniük magukat, miközben a sötétből az Al Kaida harcosokat alakító játékosok tüzelnek rájuk. A pályán Oszama kivételével nincsenek a gép által irányított egységek: minden harcost ember irányít. Az oszamás pálya éppen ezért nem a terroristavezér gépi pontossággal végrehajtott likvidálásáról szól, hanem az addig vezető harcról. Az Oszama bin Ladent szerepeltető korábbi játékokkal szemben a Kuma Warban nincsenek leosztva a lapok, a terroristáknak van esélyük nyerni, ha összehangoltan védekeznek, visszaverhetik a kommandósok rohamát.

A lezuhant helikopter megsemmisítése az utolsó feladat

A szerepek ilyen bátor kiosztása nem jellemző a játékiparra. Több alkalommal volt abból probléma, hogy a játékosok az ellenfélnek, a háborúk veszteseinek, a nyugat által megállított agresszoroknak a bőrébe is belebújhattak. A Kuma Warsnak mégsincs félnivalója: a sorozatnak az abbottabadi rajtaütés a százhetedik epizódja, stabil rajongótáborral rendelkezik, akiket felháboríthat, azok már felháborodhattak rajta. A játékosok az iraki konfliktus elején szállhattak be a háborúba heti egy pálya teljesítésével. Az első részben egküzdhettek Szaddam Husszein fiaival, kásőbb részt vehettek a Fallúdzsa környéki küzdelmekben, drogbárók embereire vadászhattak Közép-Amerikában, mielőtt eljutottak volna Pakisztánba.

A Kuma War: Osama 2011 epizódját bárki ingyenesen letöltheti a Kuma Games oldaláról. A játék a Valve Source motorjára épül, grafikája nem túl igényes, így egy erősebb irodai gépen is játszható.

A térképről ugyan nem kell lemenni, de eléggé a város szélén van a Magyar Műszaki és Közlekedési múzeum tanulmánytár nevű épülete. Az elsőre nem sok jót ígérő okkersárga raktárépület csodálatos dolgokkal van tele. Mobileum nevű földszinti kiállítása megtapogatható gőzgépek, traktorok, ipari- és hadi eszközökből származó motorokat kínál, a fenti részben pedig fényképezőgép-, számítógép-, műszer és rádiógyűjtemény található.

Az orosz gigász és őrzője (fotó: Ránki Dániel, [origo])

A salgó polcokból álló rácsos, üveges vitrinek számtalan különlegességet rejtenek. Az egyikben polcon még Gömböc egyik példánya figyel, a másikon már egy antik Leica fényképezőgépet és orosz klónjait találjuk. Kicsit hátrébb a tévéhíradó elején is látható óriási tévékamerát és egy filmes vágóasztalt lehet körüljárni. Az igazi kincseket a múzeum leghátsó terme őrzi: itt található az gigászi orosz Ural-2 elektroncsöves számítógép egy része, Kozma László számítógépe és az ország első tanulásra képes kibernetikus állata, a szegedi katicabogár.

A múzeumot vonzó geek úticéllá tevő tényezőt nem a tárlókban kell keresni, hanem a tárgyak között sétálva. Képes Gábor muzeológus rendíthetetlenül szervezi a speciális tanulmánytári szombati programokat. Hol a Primo számítógép tervezői mesélnek C64 magyar kihívójáról, hol Muszka Dániel mutatja be a szegedi katicabogarat, hol pedig sci-fi írók, mondják el, mit hozhat a jövő. Ezen a hétvégén ez utóbbira kerül sor, többek között Kovács Tücsi Mihály, a Galaktika tudományos szerkesztője és Sárdi S. Margit sci-fi kutató tart előadást. Akik csak délután érnek rá, azok 15:20-kor a mindig szórakoztató Kollárik Péter műfordítónak, a régi szörnyfilmek legnagyobb rajongójának előadására ülhetnek be.

Nem írógép, billentyűzet Kozma gépéből

A felnőtt jegy 500, a gyermek és nyugdíjas jegy 250 forintba kerül. A múzeum vasárnap és hétfő kivételével minden nap nyitva van reggel tíz órától délután ötig. Érdemes valamelyik szombaton felkeresni, akkor extra programok is szoktak lenni.

(fotó: Ránki Dániel)

A Valve kultjátékának második része nehezebb nem lett, mint az első rész, de változatosabb feladványokat kínál, és legalább annyira szórakoztató - csak kicsit máshogy.

A Portal az egyik legszórakoztatóbb játék, amely valaha is megjelent, amely nagyon eredeti módon újította meg a kétezres évek egyik kedvenc videojáték-műfaját, az FPS-t (First Person Shooter, vagyis belső nézetes lövöldözős). Így aztán érthető, hogy a második rész megjelenését is jelentős várakozás előzte meg a játék kedvelői részéről.

A Portal különlegessége, hogy bár a megszokott FPS-környezetben játszódik, de mégsem gonosz űrlényekre, náci zombikra, vagy terroristákra kell benne lövöldözni. A játékos egyetlen "fegyvere" egy portálpuska: az eszközzel átjárókat lövöldözhetünk magunknak a falba, egyszerre maximum kettőt, amelyeken keresztül lerövidíthetjük az utat a pálya két pontja között. Az A és B kaput színek különböztetik meg egymástól: az egyik kék, a másik narancssárga, az egyiket az egér jobb, a másikat az egér bal gombjával lőhetjük ki.

Amíg nem volt a kezemben, el nem hittem volna, hogy a hangfelvevő a világ legjobb játéka. Lehet vele kabócákat rögzíteni, segít hazavinni a Keleti pályaudvar zaját, vagy felvenni egy-egy számot az utcazenészektől. A teszt óta az Olympus tanult a konkurenciától és kiadta a koncertfelvétel készítők álmának szánt LS-20M-es rekordert. A WAV hangrögzítés mellett a készülék képes 1080p-s HD videóra is, így az első sorban stabil kisterpeszben megállva egy egész koncertet "el lehet lopni" vele.

A kamera részről nem sokat tudunk azon túl, hogy 4,1 milliméteres autofókuszos optika található benne - ez 16:9-es képaránynál a filmes 50 milliméteres, 4:3-as képaránynál 59 mm-es lencsének felel meg - és négyszeres digitális zoommal rendelkezik. Képstabilizátorról nem szól az Olympus közleménye, marad a korábban emlegetett kisterpesz.

A rekorder júniusban kerül a boltokba, várhatóan 300 dollár körüli áron.

(A linkelt felvételek az Olympus LS-10-esemmel készültek, nem a HD-s csodamasinával.)

Bizarr ötlettel rukkolt elő a Microsoft: egy olyan widgetet adott ki, ami mindig megmutatja, hogy a Windows XP életciklusából még hány nap van hátra. E sorok írásakor még 1069 napot mutat a számláló: ez azt jelenti, hogy 2014-ig tart a támogatás, ezt követően már semmilyen kritikus biztonsági javítás nem jelenik meg.

A widgetet valószínűleg a vállalati it-sek rémisztgetésére találták ki, de az benne a legmegdöbbentőbb, hogy magán a Windows XP-n nem is lehet használni, hiszen ahhoz még nem készültek gadgetek, csak Windows Vistán és 7-en futtatható, ehhez viszont még az operációs rendszer eredetiségét is igazolni kell.

Innen lehet letölteni a widgetet

Nyolcvan megapixel, ízlelgessük egy kicsit. A Phase One IQ180 nevű digitális hátfal - és a külön vásárolható Phase One középformátmú gép - ekkora képek készítésére alkalmas. Az óriás felbontásban dolgozó divatfotósoknak és egyéb profiknak szánt gép egy-egy képe 500 megabájtnyi helyet foglal el. A szuper masina nem túl olcsó - a fenti konfigurációért közel 48 ezer dollár kell kifizetni - viszont a Wired beható tesztje szerint közel tökéletes, a digitális hátlapra szerelt érintőkijelzőnek hála annyira könnyen kezelhető, mint egy olcsóbb hagyományos fényképezőgép.

Fel se merem tenni a kérdést, hogy egy nyolcvan megapixeles képet milyen számítógépen lehet retusálni, korrigálni. Az otthoni PC-ket már egy 10-15 megapixeles digitális negatívval is el lehet gondolkodtatni, és abszolút nem biztos, hogy egy erős, gamer PC-t nem lepne meg néhány ekkora RAW fájl. A Wired tesztelője eg Core i5-ös Macbook Pro és 4 gigabájt RAM birtokában négy képben határozta meg az egyszerre kényelmesen kezelhető fotók számát.

És hogy mégis milyen méretekről beszélünk? A Wikipédián megtalálható 10380*7760 pixeles JPG képpel ki lehet próbálni. A kép közel harminc megabájtos, hajlamos lelassítani a böngészőt.

A HTC Metro Widget letöltése

Korábban már ajánlottuk letöltésre a HTC mobilcég Windows 7 és Vista operációs rendszerekhez elérhető ingyenes widgetjét, ezúttal egy új, a Windows Phone 7 mobilszoftver felépítését utánzó remek kiegészítőre bukkantunk. A miniprogramot nagyon praktikus használni, hiszen mutatja az időt, a dátumot és az aktuális időjárást, mindezt egyetleg közös felületen.

Eközben szerencsére a HTC androidos készülékeiről ismert órát Windowsra elhozó widgetet is fejlesztik, ez látványos - és kikapcsolható - animációkkal jelzi az aktuális időjárást.

Az Android határozottan jót tett a Sony Ericssonnak. A japán-svéd gyártó úgy tudta felfrissíteni okostelefon-választékát a Google-féle operációs rendszerrel, hogy közben megőrizte egyedi arculatát, és igen szimpatikus és a hazai piacon is kelendő készülékeket dobott piacra, gondoljunk csak az X8-asra, vagy az X10 Minire és Mini Próra.

Az apró, zsebméretű divatmobilok után 2011 tavaszán a gyártó idehaza is bemutatta a komolyabb tudású készülékeit, a „nagy” Xperiákat, amelyek közül a Play-t már a helyszínen ki is próbáltam. Tesztelésre viszont először az Xperia Neót kértem el, mert ez lesz a gyártó új, középmezőnybeli modellje – és várhatóan új tömegmodellje. A 3,7 hüvelykes kijelzővel ellátott készülék már elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen netezni és mobilappokat használni rajta, és egy olyan terület is van, amelyen a Sony Ericsson a saját technológiáival vágna a konkurencia elébe: ez pedig a fotózás.

Az Android operációs rendszer elterjedése ugyanis meg is nehezíti a helyzetet a gyártók számára. Miután a szoftverplatform egységes, a készülékek könnyen arctalanná válnak, a vásárlók pedig már a pár tízezer forintos kínai mobilokon élvezhetik ugyanazokat a szolgáltatásokat, amelyek egykor az iPhone-on mutatkoztak be – a mobilalkalmazásoktól a könnyű netezésig és navigációig.

A vásárlóknak azért még minden bizonnyal meggyőző lehet a régi, jól ismert márkanév, és az a minőségi élmény, amit a készülék nyújt. A Sony Ericsson az idei modelleket fényes fekete-ezüst műanyag burkolatba csomagolta, amelyek az egykori Vivaz designját követik. A nagy, lapos okostelefonok közül eddig nekem az Xperia Neo simult a legjobban a tenyerembe, és a mérete is ideális: se nem túl nagy, se nem túl kicsi, zsebben is jól viseli magát. Csupán a keményen helyére pattanó, és nehezen levehető hátsó burkolat hajlamos nyüszögni egy kicsit.

A készülék 1 gigahertzes processzora nagyon gyors működést biztosít, és a gyártó a 2.3-as Android-verzióval szállítja a modellt, amelynek csupán a kezelőfelületét szabta a saját képére. A kékes háttérre tervezett fátyolos menüelemek szépen illenek a készülék külsejéhez. A Sony Ericsson arra is ígéretet tett, hogy ezentúl mindig a legújabb szoftververzióval kapják a felhasználók a készülékeket, és folyamatos lesz a frissítés is – nos, reméljük, betartják a szavukat, mert az első próbálkozásokhoz képest az új Android (ami persze mostanra kezdi kiforrni magát igazán) tényleg megtáltosította a mobilt.

A gyártó a Sony által birtokolt digitális képalkotási technológiákkal igyekszik még tovább javítani a felhasználói élményt. A készüléknek valóban nagyon szép képe van, ugyan nem AMOLED-es a kijelzője, de ez még jót is tesz a színhűségnek, a LED-es háttérvilágítású LCD-panel pedig légrés nélkül van a fedlap alá szerelve, hogy a kép ennyivel is közelebb legyen a felhasználóhoz. Olyan nagyon nem tudtam megállapítani, hogy ez mekkora javulást okoz más modellekhez képest, de a kijelző minden igényt kielégít.

A videolejátszás minőségét a Sony tévékről ismert elnevezésű Bravia Engine is hivatott javítani – én ennek a hatását is kevésbé érzékeltem. Ami lényeges változás a korábbi mobilokhoz képest, az a telefon digifotós képessége. A Neo 8 megapixeles kamerája ugyanis megnövelt fényerejű, úgynevezett Exmor-R szenzorral van felszerelve, amelynek a huzalozása van úgy áthelyezve – a szenzor alá -, hogy ne zavarja az érzékelőt. Ez a technológia elsősorban a videózásnál jelent előnyt, amikor nagyon kevés a fény.

A postban szereplő tesztvideót ugyanolyan fényviszonyok között vettem fel a konyhámban, egy mozdulatlan segítőtárs közreműködésével. A konyhával egybenyitott nappaliban csak hangulatvilágítás égett, a hátam mögött, és ilyen fényviszonyok között az egyik korábbi modell, az X10 Mini Pro kamerája semmit nem látott, míg a Neo élvezhető minőségű felvételt készített. A telefon megnövelt sebessége a fényképezés során is látványos: sokkal gyorsabban exponál, mint a korább modellek, bár az az én ízlésemnek kicsit túlszaturált képek készülnek – bár kétségtelen, hogy szép színekkel. A fényképező szoftvere egyébként minden igényt kielégít, például arcfelismerő, érintős zoom és exponálás is van benne, hogy csak a gyakorlatban fontosabbakat említsem.

A két tesztvideó: ugyanaz X10 Mini Próval és Xperia Neóval felvéve

szólj hozzá: Xperia X10 Mini Pro a sötétben

szólj hozzá: Xperia Neo a sötétben

A gyártó saját szoftveres megoldásai közül a LiveWire könnyíti meg leginkább a mindennapos használatot. Ez egy olyan szolgáltatás, amelyben beállíthatjuk, hogy az egyes kiegészítőket a készülékre csatlakoztatva milyen funkció induljon el, például headsethez automatikusan elindítja a rádiót. Ezen a készüléken is van a Twittert, Facebookot és más üzeneteket a kezdőképernyőn megjeleníteni képes TimeScape, a Sony Ericsson jellegzetes alkalmazása. Bár próbáltam megbarátkozni vele, azt hiszem, inkább a kevésbé aktív közösségi oldal-használóknak lehet kedvére, mivel nekem kicsit nehézkes a kezelése, és úgy tűnt, le is fogja kissé a telefont.

A gyártó érdekes módon szakított a kisebb, X-es modelleken alkalmazott jelölésekkel, és az érintőképernyő alatt már nem saját design-ikonjai, hanem a szokásos androidos ikonok mutatják az egyes funkciókat, de a három gomb – menü, home és vissza – megmaradt. A visszalépkedéssel itt maximum a kezdőképernyőig mehetünk vissza az éppen használt funkciókról. A készülék virtuális billentyűzete már eléggé kiforrott, bár az etalonnak számító iPhone-t még senki nem körözte le ebben, én boldogultam az Xperián is.

Mindent egybevetve a Sony Ericsson Xperia Neo egy szép, igényes kialakítású, gyors és kényelmesen kezelhető készülék, amely remek fotósmobil is egyben. A teljes vételára 110 ezer forint körül van itthon, de a szolgáltatóknál már ennél jóval olcsóbban el lehet majd vinni, és készült belőle egy kicsúsztatható billentyűzettel ellátott változat is Pro néven – sajnos erre azonban még várni kell. Az X10 Mini Próból kiindulva azonban ennek is nagyon jó virtuális billentyűzete lesz, így aki ragaszkodik ehhez, és nem szereti a virtuális változatot, annak érdemes megvárnia.

Specifikációk:

• Méret: 113 x 57 x 13 milliméter, kellemesen domborított hátlappal
• Tömeg: 126 grammProcesszor: 1 Ghz Scorpion (Qualcomm Snapdragon), Adreno 205 grafikus chippel kiegészítve
• Memória: 512 megabájt RAM, 320 megabájt beépített memória + MicroSD max. 32 gigabájtig
• Képernyő: 3,7 hüvelykes, 480 x 854 pixeles felbontású LED-es megvilágításó LCD
• Csatlakozók: MicroUSB 2.0, 3,5 milliméteres minijack, HDMI, Wifi, Bluetooth
• Kamera: Max. 8 megapixel, autofókusz, LED-es vaku
• Videofelvétel: 720p-s felbontás 30 képkocka/másodperc sebességgel, folyamatos autofókusz, videofény
• Akkummulátor: 1500 milliamperes Lítium-Polimer
• Készenléti idő: átlagosan 400 óra, beszélgetési idő: átlagosan 7 óra

Néhány tesztkép: önarckép, kültéri borús időben és egy sötétben készült felvétel. A sötétben zajos, de kivehető a kép, a kültériek hajlamosak mobilosan fátyolossá válni, de a színek élénkek.

Letölthető az Ubuntu Linux 11.04-es verziója, amely a korábbi verziókétól gyökeresen eltérő, Unity nevű kezelőfelületet tartalmaz. Kipróbáltuk az átlagfelhasználó számára már ingyenessége miatt is vonzó operációs rendszert.

Az új kezelőfelületen egy Mac OS X-ből ismerős megoldással lehet találkozni: a képernyő tetejére került egy státuszsor. Ezen mindig az aktuális, azaz előtérben lévő programok menüpontjai érhetőek el, bizonyos szoftverek, például a beépített chatprogram ablakából el is tűnt a Fájl, Nézet és hasonló menüpontok. Más programok, például a külön letölthető VLC médialejátszó még a megszokott kezelőfelületet tartalmazza.

A képernyő baloldalára egy olyan oldalsáv, az indítópanel került, amelyben a leggyakrabban használt programokat lehet elhelyezni a Windows 7 Tálcájához hasonló módon. A windowsos Start gombját az Ubuntuban a bal felső sarokban lévő menü segíti, amelyet lekattintva egy keresőfelületet lehet elérni, amely nem csak a merevlemezen lévő fájlok, de a feltelepített és a készítők által telepítésre ajánlott szoftverket is tartalmazza.

Az Ubuntu saját, beépített Szoftverközponttal rendelkezik, amely lehetővé teszi a programok egyetlen kattintással történő telepítését. Alapból egyébként gyakorlatilag minden feladatra tartalmaz szoftvereket az Ubuntu, Firefox böngésző, médialejátszó, chat-, és levelezőkliens és irodai programcsomag is megtalálható benne.

Bár az új Unity felület valóban nagyok helytakarékos, és sok munkaterületet hagy a felhasználónak, egy átlagos internetező számára tesztelőnk szerint túlságosan idegen lesz, hiszen még az ablakok bezárását biztosító gombok is átkerültek a képernyő jobb felső sarkából a balra, akárcsak a Macen. Telepítéskor egyébként a régi, hagyományosabb kezelőfelülettel is telepíteni lehet az Ubuntut.

Telepítése nem igényelt semmiféle szaktudást: egyszerűen le kell tölteni a CD-képfájlt, és kiírni azt egy lemezre (32 és 64 bites processzorra, valamint netbookokra optimalizált változatban érhető el). A lemezről a rendszer próbamódban telepítés nélkül is indítható, így bárki kipróbálhatja, hogy melyik grafikus felület a leginkább szimpatikus, mielőtt konkrétan a PC-re installálná az operációs rendszert, amelyet egyébként a Windows mellé is lehet telepíteni.

A folyamat teljesen automatikus, érdemes kipipálni az egyetlen opciót is, amely lehetővé teszi, hogy a harmadik fél által készített, nem nyílt forráskódú komponenseket is telepítse fel az Ubuntu, ez sok szenvedéstől megkíméli a felhasználót. Csupán a képernyő felbontását kellett kézzel beállítanunk: az új Ubuntu két monitoros módban sehogy sem akart működni, a laptopra kötött tévével azonban működött, és a digitális hangkimenetet is alapból kezelte.

Az Ubuntuban továbbra is automatikusan frissülnek magán az operációs rendszeren kívül a szoftverek is, így nagyon biztonságos internetezést tesz lehetővé, és egy beállított rendszert egy nem hozzáértő felhasználó sem tud túl könnyen tönkretenni, ezért továbbra is ajánljuk kipróbálását bárkinek!

Hibátlan Apple-rajongó nem érezheti magát teljes embernek egy fekete iPhone-nal! Az Apple hagyományos színe a fehér, hiába jött be újabban a laptopszínek közé az alumínium, azért a kiegészítők még mindig fehérben készülnek, hogy csak az iPodok és iPhone-ok fülesét vagy a hálózati tápkábeleket, de akár a dokkolókat, headsetet és a többit említsük. Természetesen az telefonokból is készült fehér változat, ám a legújabb iPhone 4 sokáig csak feketében volt kapható, logisztikai problémák miatt.

Ennek azonban vége, a fanboyok fellélegezhetnek, a fehér iPhone 4 partra száll hazánkban, mégpedig hamarosan! Úgy hallottuk, hogy még a nyár beköszönte előtt (márpedig az májust jelent) kapható lesz a T-Mobile-nál a fehér iPhone 4, így az áttetsző fehér gézingek és ruganyos barna testek nem maradnak harmonizáló színű távközléstechnikai kiegészítő nélkül.

A pletykával szembesítettük a T-Mobile-t is, akik hosszas unszolásunkra megerősítették a hírt.

Megjelent a Google Chrome böngésző 11-es verziója, amely már támogatja a beszédalapú információbevitelt is: e funkció segítségével mikrofon birtokában például a Google Translate-nek nem csak begépelhetjük, hanem be is mondhatjuk a lefordítani kívánt szavakat, mondatokat. A Translate képes ugyancsak hangos formában közölni a fordítás eredményét, így gyakorlatilag tolmácsrobotként funkcionál - bár fordítói képessége még hagy kívánnivalót maga után.

A Chrome-ot már használóknak elég frissíteniük a böngészőt, a többiek innen tölthetik le. A Chrome képességeit ezen a szájton lehet letesztelni mindenféle alkalmazásokkal.

A Nintendo pénzügyi befektetőinek tájékoztató oldalán hivatalosan is bejelentette, hogy jövőre valóban új változatot dob piacra a tévéhez kapcsolható Wii konzolból. Ez a hír ugyan néhány hete pletykaszinten már bejárta az informatikai sajtót, de a japán gyártó hétfőn hivatalosan is megerősítette azt. A Nintendo hivatalos közleménye szerint az egyelőre ismeretlen nevű új konzol működő prototípusát a június elején megrendezésre kerülő E3 Expo videojátékos kiállításon fogják bemutatni elsőként Los Angelesben.

A tervek szerint a Wii utódja 2012-ben kerül majd a boltokba - számolt be a Joystick.com videojátékos magazin. A vállalat a 2006-ban bemutatott Wii konzolból eddig mintegy 86 millió darabot értékesített.  Ez a gép használt elsőként mozgásérzékelős vezérlőt, ami ugyan egyedi játékélményt biztosított, pedig maga a konzol grafikai képességei meglehetősen szerények. Mostanra a két riválishoz, a Sony PlayStation 3-hoz és a Microsoft Xbox 360-hoz is elérhetőek hasonló irányítók, az ezekre kiadott játékok grafikája pedig sokkal szebb, ezért kell a Nintendónak új modellel előrukkolnia.

Harmadik generációjához érkezett az Intel oktatási intézményekbe szánt, gyerekeknek tervezett Classmate laptopja. A hagyományos laptopként és tabletként is használható ütésálló gép a gyermekek kezéhez méretezett billentyűzettel és tapipaddal, valamint tollal működő érintőkijelzővel van felszerelve.

Együtt nő a gyerekkel

A Classmate-re telepített szoftver egyaránt kiszolgálja a gyerekek internetezési szokásai miatt aggódó és csemetének nagyobb szabadságot biztosító szülőket is. A gép első indításakor létrejön egy felügyeleti jogokkal rendelkező felhasználó, amit a szülő vagy a tanár kezel, és amivel létre lehet hozni további belépésre jogosító fiókokat. A Windowsból ismert csökkentett jogú felhasználó mellett készíthetünk fiókot kisgyereknek, nagyobb gyermeknek és tininek is.

Gyerekbiztos fiókot és mindentudó Windows felhasználót is adhatunk a gyereknek

A gyereknek szánt fiók nem a szokványos Windows 7-es felülettel indul, hanem az arra a megszólalásig hasonlító Blue Dolphin vagy Inspirus Desktop jelenik meg. A gyermekek kor szerinti megkülönböztetése azért hasznos, mert a tantermi gépek így eltérő programcsomaggal, engedélyezett oldalakkal és játékokkal várhatják az alsós és felsős diákokat. Akár azt is be lehet állítani, hogy játékokat csak a délutáni tanulás után futtathasson a gyerek, és hogy iskolaidőben még az Aknakeresőt se tudja elindítani.

A fiók témáját, háttérszínét, szoftveres asztali moduljait a gyerekek maguk választhatják ki. Korcsoportonként 8-10 különböző - izgő-mozgó állatokat vagy épp világtérképet tartalmazó - mintát lehet beállítani.

Miből tanul a gyerek?

Az iskolai laptophoz járó csomagban csak biztonsági és osztálytermi szoftverek vannak - mondta el Gacsal József, az Intel üzletfejlesztési igazgatója - a tananyag beszerzése az iskolákra hárul. Netbookokra optimalizált oktatóanyagokat többen gyártanak hazánkban - például a meseoldaláról ismert Egyszervolt.hu, a Nemzeti Tankönyvkiadó vagy a Digitális Tananyag Kft -, emellett számtalan ingyenes oktatóanyag is elérhető az interneten. A Classmate kijelzője elég nagy ahhoz, hogy akár a Sulinet Digitális Tudásbázist vagy a Wikipédiát is böngészhessék rajta a gyerekek.

Nem is nehéz az iskolatáska

A több iskolában zajló pilot programok elsődleges tanulsága az, hogy a tanárok gyorsan bele tudnak tanulni a Classmate használatába, és össze tudják állítani az órához használható anyagok listáját. Munkájukat segíti, hogy egyre több szemléletes, tanításra is használható webes szolgáltatás jelenik meg, olyanok, mint a Google Földje vagy a digitalizált festményekkel teli Art Projekt.

Vízhatlan, mint egy tengeralattjáró

A Classmate a hagyománynak megfelelően kakaóálló borítást kapott. Az akkumulátort és a gép alját vastag gumiréteg választja el az asztaltól, a fedőlapot pedig hasonló réteg védi a külső behatásoktól. A kártyaolvasó és az hálózati csatlakozó gumidugóval van lezárva. Nem mindegyik csatlakozó védett, az USB portok, fülhallgató aljzatok és a külső monitor csatlakoztatását lehetővé tevő VGA szabadon maradnak.

Ennyi védelem kevés ahhoz, hogy a gép túléljen egy vízitúrát, viszont a tipikus, kiömlő italokkal, szivaccsal dobálózással kapcsolatos iskolai balesetek kivédésére elég. A tanárok és a szülők biztosak lehetnek abban, hogy a drága notebook nem válik használhatatlanná, ha felborul egy üveg kóla.

Nem a hardver miatt érdekes

Az oktatási laptopok hardvere ritkán tartogat meglepetéseket, egyik gyereknotebooknak sem a műszaki képességlista volt az erőssége vagy a gyengesége. A legújabb Classmate-ről sem lehet sokat beszélni: a gép belsejében egy N450-es egymagos Atom processzor dolgozik, egy gigabájt memóriát tartalmaz - pont olyan, mint bármelyik közepesen erős netbook.

A kézírást nem ismeri fel, de jegyzetelni jó a tablet

Az extrát az elforgatható, táblagéppé összehajtható érintőkijelző jelenti, ami 1366*768 pixeles felbontásra képes. A képernyő rezisztív technológiával készült, tehát nem a bőrelektromosságra, hanem a nyomásra érzékeny, így az ujjunk helyett a notebookhoz járó tollal vagy más tompa végű műanyag eszközzel kezelhető. Érzékenységére nem lehet panasz, kényelmesen lehet kézírással jegyzetelni a géppel érkező MyScript Studio noteszprogramba.

Tizenötezren már használják

Jelenleg 15-20 ezer Classmate iskolai laptop üzemel Magyarországon - mondta el Gacsal József. Több pilot projekt működik iskoláknál, és vannak olyan intézmények is, amelyek pályázati pénzből ruháztak be két-három osztálynyi számítógépbe. Ahhoz viszont, hogy a gépek és a pilotok alatt kialakított módszertan elterjedjen, több iskolányi megrendelésre, és állami programra lenne szükség az igazgató szerint.

Korábban: